23.fejezet

-Nessa?-halottam meg a nevemet. Egyből felismertem a mély rekedtes hangot és elkezdtem forgolódni, hogy megkeressem a hang tulajdonosát. Hamar megtaláltam, ott ült tőlem egy köpésre egy lány társaságában. Ki ez a lány? És miért ilyen csinos? Komolyan ezért lépett le, hogy csajozzon, miközben én Louissal beszéltem az érzéseimről.
-Nessa gyere már, foglaltam asztalt.-zökkentett ki gondolataimból Lou.
-Szia Louis.-köszönt neki oda Harry.
-Ohh a barátaid is itt vannak, szuper.-mondta nem túl boldogan a csaj.
El is mehet innen, mi nem akarjuk látni, vagyis én tuti nem. Olyan érzések törtek fel bennem, amit eddig nem ismertem. Én egy barátságos természetnek tartom magam, de ezt a csajt most legszívesebben kirugdostam volna innen. Miket beszélek? Higgadj le Vanessa!
-Szia Lou vagyok, Ő pedig Vanessa, Harry barátnője.-válaszolt helyettem Lou, mivel én még mindig nem találtam meg a hangom. Mi csak Harry-vel szótlanul néztük egymást.
-A barátnőd?-fordult a csaj Harry felé, mintha ott sem lennék.
-Igen Nessa a barátnőm, csak kicsit késve jöttek.-találta meg a göndörke a hangját.-Szóval átadná neki a helyet, amit neki foglaltam csak elfoglaltad, kérlek.-mosolygott rá Harry.
Na végre! Láttam, hogy Louis alig tudja visszatartani a nevetését. A lány csak sértődötten elviharzott.
-Ti hogy-hogy itt vagytok?-kérdezte Harry.
-Jöttünk kicsit kikapcsolódni, miután te ott hagytál egyedül. Inkább az a kérdés, hogy mit keresel Te itt. Azért jöttél el, hogy csajozz? -kértem számon, aztán észbe kaptam.-Vagyis, úgy értem, hogy izé...van egy feladatunk és nem kaphatnak rajta valakivel.
-Nem tudom ki volt ez a lány, most ült ide, mikor jöttetek.-magyarázta.
-Aha.-forgattam meg a szemem, majd lehúztam a tequilát.
-Nessa, nem bírod a piát, ennek rossz vége lesz.-mondta Harry, miközben Lou kinevetett, hogy majdnem megfulladtam az alkoholtól. Fúj ez miért ilyen rossz?
-Na jó srácok, most, hogy így összejöttünk, kicsit szórakozhatnánk is, ezer éve nem partiztunk, vagyis nem együtt.-utalt Lou a tetőn való ivásomra.
-Benne vagyok.-mondta Harry, terelve a témát, az előző kis jelenetről.
-Jó én is.-adtam be a derekam. Nem akarok veszekedni, annak ellenére sem, hogy fájt, hogy Harry ezzel a csajjal volt itt. Ki tudja, hogy mi lett volna, ha nem jövünk. El kell engednem ezeket és kikapcsolnom. Itt az esély, hogy közelebb kerüljek Harry-hez, bár kicsit félek, mivel Lou itt kacsingat, biztos tervez valamit, ami tuti valami hatalmas marhaság Őt ismervén.
-Jim, kérünk még egy kört.-szólt Lou a pultosnak, ezek szerint ismeri.
-Nessának, csak alkohol mentes koktélt.-szólt közbe Harry. Hálásan néztem rá, mivel tényleg nem tudok több alkoholt inni.
-Rendben.-biccentett Jim.-Ezek szerint Te vagy a híres Nessa.-mosolygott rám, miközben oda adta italainkat.
-Remélem, csak jót hallottál rólam.-mosolyogtam vissza.
-Igen, bár nem mondták, hogy ennyire csinos vagy.-könyökölt a pultra Jim.
-Na jó, mennünk kell az asztalunkhoz.-fogta meg Harry a kezem, és konkrétan elrángatott az asztalhoz. Ohh csak nem féltékeny? És ennek én miért örülök ennyire?
-Nyugi csak beszélgetni akartam.-rántottam el a kezemet és ültem le az asztalunkhoz.
-Ő viszont nem csak beszélgetni akar, ismerem a fajtáját. Kihasználja az ilyen rendes és naiv lányokat, mint te.-váltott lágyabb hangnemre.
-Honnan veszed, hogy olyan rendes vagyok? Lehet, hogy én is benne lettem volna a játékban.-vágtam vissza.
-Nyugi tigris, feladatunk van.-szólt közbe Lou.
Harry csak csendben iszogatta a sörét, nem is sejtette, hogy Lou nem a szerepre gondol, hanem a beszélgetésünkre.

Annyira kínos csend telepedett ránk, hogy szívem szerint haza mentem volna. Még Lou se tudta megtörni ezt a csendet. Gondolkodtam, hogy mi a csudát mondjak, de szerencsére Harry-nek hamarabb eszébe jutott valami.

-Jövőhéten vissza mehetünk a városba.

-Uhh erről jut eszembe-vágott közbe Lou.-Én átköltözök a nyaralómba, mivel Simon szerint nem tesz jót a "kapcsolatotoknak", ha én is ott vagyok, mert a rajongók kombinálni fognak.

-Biztos jó ötlet ez?-kérdezte Harry.

-Szerintem is jobb lesz kettőnknek a házban.-szóltam közbe. Induljon csak a játszma.-Így legalább picit összeszokunk, ki tudja meddig leszünk még így.

-Ott a pont.-mosolygott Lou, aki tudta, hogy miért megyek bele ilyen könnyen.

-Ha ti mondjátok.-ivott még egyet Harry.

Mekkora flegma, mi az istenért lett ennyire rideg és flegma. Valahogy fel kell oldanom ezt a feszültséget. 

-Mindjárt jövök.-kaptam fel a táskám válaszukat meg sem várva. Utam a pulthoz vezetett.

Jim, amint meglátott el is indult felém.

-Mit adhatok drágám?-mosolygott rám. Jaj szegény fiú, ha tudná, hogy mennyire hidegen hagy ez a mosoly Harry mosolya mellett.

- 3 tequilát szeretnék kérni.-mondtam bátortalanul.

-Biztos? Nem szeretnél inkább valami alkohol mentes koktélt?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Nem! Eltudom dönteni mit iszok.-vágtam rá mérgesen.

-Nyugi, nem vagyok semmi jónak az elrontója.-nevetett.

Kitöltötte a három borzalmasan rossz ízű italt és elém rakta.

-Mást adhatok?-kérdezte

-Egy olyan kérdésem lenne, hogy esetleg kérhetnék-e egy dalt?-mosolyogtam, hátha megesik rajtam a szíve.

-Persze aranyom. mit szeretnél?

-Valami szexi dalt, rád bízom.-kacsintottam, próbáltam vele flörtölni.

-Vettem!-válaszolt. 

Éppen fizettem volna, de ragaszkodott hozzá, hogy a vendége voltam, így hát az újonnan szerzett italokkal vissza indultam az asztalunkhoz, miközben felcsendült egy jól ismert Britney szám.

-Nessa ezt nem....-kezdte volna Harry az apáskodást, de közbe szóltam.

- Harry, csak idd meg.-mondtam és már le is húztam az italomat.- Nem táncolunk srácok?-kérdeztem, de mivel csak ledöbbenve ültek elindultam a táncparkett felé és elkezdtem a zene ritmusára ringatni a csípőmet, miközben próbáltam tartani a szemkontaktust Harry-vel.

Ő csak nyelt egy nagyot és lehúzta az italt, majd mit sem törődve Louval, elindult felém. Sebes léptekkel haladt felém, majd mikor oda ért hozzám, megragadta a csípőmet és magához húzott és együtt táncoltunk tovább. Az érintése szinte izzott a testemen.

Vagy egy órát táncoltunk így, de muszáj volt innom valamit, vagy levegőznöm, mert egyszerűen olyan forró volt a hangulat, legszívesebben megcsókoltam volna. 

-Igyunk valamit.-mondtam a füléhez hajolva. Bólintott, majd megfogta kezem és kihúzott a tömegből.

-Mindjárt jövök.-mondta majd elindult a pulthoz gondolom innivalót kérni.

Én lehuppantam a székre és legyeztem magam, mert egyszerűen csak úgy fórt a vérem.

-Na mizu? Jól alakul az este?-huppant le mellém Lou, aki eddig egy dögös szőkével táncolt, aki most csatlakozott a barátnőihez. Szerintem ők is kifújják magukat.

-Nagyon.-mosolyogtam rá.- De alig bírom türtőztetni magam mellette,mikor hozzám ér.-vallottam be neki, pedig ilyet sose mondanék, de az alkohol segített benne. Ráadásul Harry hatására nem is vagyok az a jó kislány, akinek mindenki néz.

-Nem is nagyon türtőztettétek magatokat. Konkrétan felfaljátok egymást a szemeitekkel. Plusz nem is gondoltam volna, hogy ennyire ribisen tudsz táncolni.-már szóltam volna is közbe, de folytatta.-Mármint nagyon szexi vagy meg minden. Nem tudom, hogy Harry, hogy nem cipelt még el a mosdóba.

-Itt vagyok.-tért vissza Harry és imádkoztam, hogy nem hallott semmit, mondjuk ebben a hangos zenében, még magamat se hallom.

-Hoztam koktélt és egy vizet is neked.-mosolygott rám Harry. Istenem, de szexi. 

-Srácok mi lenne, ha csinálnék egy képet rólatok. Lássák az emberek, hogy gerlicéink, milyen jól buliznak együtt.-vetette fel Lou az ötletet.

-Benne vagyok.-mondta Harry, majd átkarolta vállam.

-Áhh így nem jó, ez nem olyan bensőséges. Olyan mintha a haverod lenne.

-Akkor mit csinálunk?-kérdeztem.

-Mondjuk adj neki egy puszit.-válaszolt. Oda hajoltam Harry arcához és rá nyomtam a szám és vártam, hogy Lou csinálja a képet. Már vette is elő a telefonját, de Harry elhúzódott.

-Ez így nem jó.-mondta, majd megfogta az állam és maga felé fordította az arcom.-Adok a szádra egy puszit.-mondta. Levegőt is elfelejtettem venni, ezért csak némán bólintottam.

Megfogta az arcom, majd nagyon lassan közelített és végül, hozzáérintette az ajkait az enyémhez. Mintha forró parázs égette volna végig a gerincem. Ennyi volt nem bírtam tovább. Közelebb csúsztam hozzá és megcsókoltam. Éreztem rajta, hogy meglepődik, de azután azonnal szétnyitotta ajkait és visszacsókol. Nyelve lassan simogatta az enyémet, miközben beletúrt a hajamba. 

Egy kis idő múlva elhúzódtunk egymástól. A csók után kínosan odébb csúsztunk egymástól, majd félve Louisra néztünk, aki konkrétan tátott szájjal nézett ránk.

-Sikerült a kép?-köszörülte meg a torkát Harry.

-Hm igen...-hebegte Lou.-De ez mégis mi volt?-kérdezte.

-Sokat ittunk. Ne haragudj Nessa.-mondta Harry. 

Mi a szar? Megint kezdi, nem hiszem el. Ennyire rossz neki? Ennyire nem akarja? Akkor minek csókol vissza?

-Én nem ittam sokat. Akartam ez a csókot.-fakadtam ki.-Most viszont haza szeretnék menni.-fontam sértődötten össze a karom magam előtt.

-Nessa..-kezdte Harry, de félbe szakítottam.

-Ne is kezd el. El felejthetjük, ha neked ennyire rossz volt, a felejtés neked amúgy is jól megy.-vágtam oda neki. Szegény Lou csak csendben ült.

-Induljunk.Itt van a sofőröm.-törte meg Harry a csendet.

-Menjetek csak, én maradok a lányokkal.-próbálta oldani a helyzetet Lou. De én mintha meg se szólalt volna, kaptam fel a táskám és indultam a parkoló felé, ahol hamar megtaláltam Harry autóját, amiben bent ült a sofőr. Behuppantam hátulra, Harry pedig előre ült.

Egész úton csendben voltunk, amikor megérkeztünk a házhoz szinte kiugrottam a kocsiból és siettem a házhoz. Csak be akartam érni a szobába, hogy elsírhassam magam végre, annyira megalázva éreztem magam. Megtaláltam a kulcsom, de sehogy se tudtam kinyitni az ajtót és még le is ejtettem a nagy kapkodásba.

-Basszus.-hajoltam érte.

-Had segítsek.-vette fel Harry és nyitotta ki az ajtót.

-Kösz.-vágtam oda és mentem volna fel de Harry elkapta a karom.

-Várj Nessa. Beszéljük meg...-kezdte

-Nincs mit megbeszélni, túl gondoltam a dolgot. Neked nem volt jó ennyi. Felejtsük el..-téptem ki a karom az övéből és már fel is indultam.

A szobámba felérve becsaptam az ajtót és elkezdtem fel alá járkálni, muszáj lenyugodnom. Alig telt el fél perc és az ajtóm kivágódott és Harry jött be.

-Rohadtul nem akarom, hogy úgy érezd, hogy nekem nem volt jó, vagy hogy ne akartam volna.-mondta idegesen.

-De folyamatosan ezt mutatod és érezteted velem.-léptem hozzá közel. Már én is rohadt ideges voltam.

- Nem akarok egy fasz lenni, aki kihasználja a helyzetet. Miattam kell ezt az egészet eljátszanod. Utálnod kellene, amiért elhagytalak.

-De nem utállak és had döntsem el, hogy mit érzek. Plusz önként vállaltam, hogy eljátszom ezt a szerepet.-fakadtam ki. -Befejezhetnéd, hogy mindig miattam és az érzéseimért aggódsz.

-Nem lehetek önző veled kapcsolatban. Egyszerűen nem tehetem azt amihez kedvem van.-túrt bele idegesen a hajába.

-De igen! Tedd azt!-ordítottam már szinte.

Harry csak kétségbeesetten nézett rám. Látszott rajta, hogy mérlegeli a dolgokat és nem tudja eldönteni, mit is tegyen.

-Faszom az egészbe.-mondta, majd két másodperc alatt átszelte a köztünk lévő távolságot. Mikor oda ért azonnal beletúrt a hajamba és megcsókolt. Rögtön vissza csókoltam, kezemmel átkaroltam a nyakát és próbáltam közelebb húzni magamhoz. Ő hirtelen felkapott és elkezdett az ágy felé vinni, majd óvatosan lefektetett rá, és felém mászott. 

Elkezdtem lehúzni róla az ingét, nem akartam, hogy bármi is közöttünk legyen. Ő is hasonló véleményen lehetett, mivel készségesen bújt ki a ruhadarabból. Pici kezeimet végig húztam tökéletes felsőtestén, minden egyes tetoválására külön kitérve. Ő csak hangosan szívta be a levegőt, amikor nadrágja vonalához értem. Elkezdte kigombolni a ruhám, miközben én hajába túrva húztam közel még egy csókra. Szerintem sose lesz elég az ő csókjából. Mikor kigombolta minden gombomat, a ruhámból kihámozott majd elhajította a földre, már csak fehérneműben voltam alatta. Más helyzetben szégyenlős lettem volna, de vele csak azt éreztem, hogy a tekintete perzsel és hogy túl sok ruha van rajta. Egyszerűen imádtam minden részét, ahogy hozzámér. Sose akarom, hogy vége legyen. 

Bátorságot vettem, majd lenyúltam és kicsatoltam az övét, és elkezdtem lehúzni a nadrágját, látta mit szeretnék, ezért lemászott rólam, hogy levegye, amit én egy csalódott nyögéssel reagáltam le, amin jót mosolygott. Azonnal elpirultam, biztos azt gondolja, hogy egy kiéhezett fruska vagyok. Fruska az nem, de kiéhezett az határozottan.

Miután levette a zavaró ruhadarabot, felém mászott, de nem ért hozzám, csak felém könyökölt, miközben a lábaim között térdelt.

- Nessa, ha folytatjuk nem fogok tudni leállni.-mondta rekedt hangon. Láttam rajta, hogy próbálja türtőztetni magát.

- Nem is akarom, hogy leállj.-húztam magamra, hogy megszüntessem a távolságot. Mikor ágyékát hozzá érintette a nemi szervemhez, mindkettőnkből egy jól eső nyögés tört fel. Éreztem, hogy ő is annyira kíván engem, mint őt.

Lassan elkezdte hozzám dörgölni magát, aminek hatására belemarkoltam fenekébe. Úristen, hogy lehet valakinek ilyen szexi feneke?

Áttért a nyakamra, amit elkezdett finoman szívni, miközben az oldalamat vagy a mellemet simogatta. Utána a kulcscsontomat hintette be csókokkal és haladt lejjebb és lejjebb, a mellemnél megállt, határozott mozdulattal kikapcsolta a melltartómat, majd az is a földre dobta. Elkezdte a mellemet csókolgatni és szívni, aminek hatására egyre nagyobbakat nyögtem. Minden porcikám kiáltott az érintéséért. Annyira fel voltam izgulva, hogy csak vergődtem alatta. Észre vehette szenvedésemet, mivel egyik kezével lenyúlt kettőnk közé és bugyin keresztül el kezdett simogatni. Hatalmasat sóhajtottam.

-Szólj, ha hagyjam abba.-mondta.

-Nehogy, abba hagyd.-nyögdécseltem, ő csak kuncogott. Gondolom élvezte, hogy ő irányítja a testem.

Abba hagyta melleim kényeztetését, és lecsúszott a lábam közé, majd óvatosan lehúzta a bugyimat. 

-Gyönyörű vagy.-mondta Harry elhaló hangon. Én csak vörösen feküdtem, mivel még senki előtt nem tárulkoztam fel ennyire. Kezdtem magam kínosan érezni, ez egészen addig tartott, míg nyelve nem ért a puncimhoz. Ott teljesen elvesztem és a lepedőbe markoltam. Még életembe nem éreztem ilyen jó dolgot.

Egyre gyorsabban csinálta, én meg már nem bírtam vissza tartani a nyögéseimet. Éreztem, hogy hamarosan el fogok menni.

-Harry, én..-lihegtem.

-Menj el, azt akarom, hogy miattam élvezz el.-mondta. Annyira szexi volt közben, hogy nem bírtam tovább. Át adtam magam az élvezetnek, miközben a nevét nyögtem és a hajába túrtam.

Miután újra kaptam levegőt, arra lettem figyelmes, hogy Harry mellém fekszik és mellkasára húz.

Annyira extázisban voltam, hogy meg se tudtam szólalni. Harry törte meg a csendet.

-Ez fantasztikus volt.-mondta.

-Neked nem is volt jó.-könyököltem fel, hogy a szemébe tudjak nézni. Igazából az érdekelt, hogy látok-e benne csalódottságot. De csak annyit láttam, hogy gyönyörű zöld szemei csillognak.

-Ez, hogy láttam, hogy teljesen át adod magad nekem, sokkal jobb volt, mint a szex.-mondta.-Remélem neked is jó volt, és nem bántad meg.-kezdte megint az aggodalmaskodást.

-Harry fejezd be!-szóltam rá.-Nagyon jó volt, még sose volt ilyen jó semmi, és egyáltalán nem bántam meg, ha tehetném minden nap ezt csinálnám.-vallottam be neki.

Harry kuncogva felém mászott, majd a fülembe súgta.

-Felőlem csinálhatjuk minden nap. Szeretném látni még, hogy miattam élvezel el.

Levegőt is elfelejtettem venni.

-De most aludjunk, mert hosszú napunk volt.- adott egy csókot, majd összebújva elaludtunk.

 

22.fejezet

A csók most nem mélyülttel, mint legutóbb, mivel Harry elhúzódott és idegesen a hajába túrt.
-Ne haragudj Nessa. Nem tudom mi van velem.-mondta majd felpattant.
-Semmi baj...-kezdtem volna.
-De igen is van!-emelte fel a hangját.-Nem akarom kihasználni a helyzetet és azt se tudom mit, miért teszek.-mondta.
-Harry nyugodj meg.-szóltam rá.
-El kell innen mennem.-mondta, mintha meg se hallotta volna, hogy hozzá beszélek. Felkapta a kabátját és el is indult, rohantam utána kifele az ajtón, miközben kiabáltam utána, de elhajtott az autóval, mire odaértem.
Ez most komoly? Egyedül hagyott itt a világ végén? Na jó nyugodjak meg, ez egy villa a parton nem a világ vége. Biztos csak kiszellőzteti a fejét és jön vissza, ilyenkor ez jót tesz. Addig simán el tudom foglalni magam, a nélkül, hogy beleőrülnék az agyalásba.
Gondoltam addig összeütök valamit, az legalább eltereli a gondolataimat. Már majdnem kész voltam a vacsorával mikor, halottam, hogy csengetnek, rohantam is az ajtóhoz és szinte feltéptem.
-Harry...-kezdtem, de csalódnom kellett.
-Szia Picuri.-köszönt Lou. Félre álltam, hogy be tudjon jönni.-Harry hívott, hogy jöjjek át, hogy ne legyél egyedül.
-Miért hova ment? Nem is jön vissza?-kezdtem neki a vallatásnak.
Lou leült a kanapéra, majd intett, hogy üljek le mellé.
-Nem tudom, hogy hova ment, nem mondta. De szerintem ma már nem jön haza, mert nagyon feldúlt volt. Amúgy biztos nem hagyott volna egyedül.
-Szuper.-duzzogtam.-Ennyire nem akar velem lenni.
-Eddig te nem akartál vele lenni, most meg az zavar, hogy Ő megy el. Mi a franc történt?-kérdezte. Tehát Harry nem mondott neki semmit el, ezek szerint.
-Úgy halottam, hogy nagyon jól sikerült az esküvő és a bejelentés is. A rajongók is támogatónak tűnnek.-magyarázta.
Szuper legalább a szerep sínen van és semmit nem érzékeltek a balhénkból. Úgy döntöttem elmesélem a dolgokat Lou-nak.
-Csókolóztunk.-mondtam, mire Lou szeme kétszeresére nőtt.
-Mi? Ez hogy történt?-kérdezte
-Hát elsőnek az esküvő után, miután jól összebalhéztunk, megcsókoltam a szobában, majd miután eléggé hiányos öltözetbe találtuk magunkat, leléptem és jól leittam magam.-meséltem.
-Te rávetetted magad?-nevetett.
-Na jó ez egy kicsit túlzás.-háborodtam fel.-És amúgy is utána sikerült mindent megbeszélni, hogy csak elragadott minket a hév és, hogy csak azért volt, mert régen szerelmesek voltunk titokban egymásba.
-Tudtam.-mondta én meg kérdően néztem rá.-Már akkor tudtam, túl jóban voltatok, és soha egyik csajával se törődött Harry úgy, mint az állítólagos "legjobb barátjával". És nagyon szenvedett, mikor elváltatok. De akkor sem értem, hogy ezért, miért most húzta fel magát.-mondta Louis.
-Hát most nem ezen húzta fel magát...-húztam el a szám.-Hanem elkezdtünk beszélgetni egymással őszintén és megcsókolt, majd lelépett.-magyaráztam.
-Ha veszekedtek csók a vége és ha nem akkor is. Nem lehet, hogy van köztetek valami?-kérdezte
-Az Ő nevében nem tudok beszélni, de én teljesen össze vagyok zavarodva. Fura ez az egész helyzet.-mondtam.
-De vonzódsz hozzá?
-Igen, vagyis nem tudom mikor lett ilyen jó pasi, de néha azt érzem, hogy rávetném magam.-éltem bele magam a sztoriba
-Jó-jó, túl sok info.-szakított félbe Lou.-Én nagyon szeretem Harry-t ő a legjobb barátom, azt szeretném, hogy boldog legyen, és nem nagyon tudok olyan embert aki boldogabbá tudná tenni, mint te. Viszont Ő egy seggfej és nem akarom, hogy összetörje a szívedet. De egyszer megtette, szóval többet nem hiszem, hogy el akarna veszíteni. Meg tudnod kell, hogy már egy ideje nem éli azt a kicsapongó életet, amit eddig. Szerintem meg akar most már állapodni valaki mellett. -magyarázta nekem.
Annyira örültem, hogy végre valakivel őszintén tudtam beszélni az érzéseimről, úgy, hogy Ő a másik oldalt is ismeri.
-Akkor szerinted mi tévő legyek?-kérdeztem-Mivel nem tudom, Harry hogy érez és nem akarom elrontani a barátságunkat.-mondtam miközben idegességemben a díszpárna szélét csipkedtem.
-Elsőnek is el kell határoznod magad. Ha nem vagy biztos abban, hogy Őt akarod, akkor ne kockáztasd a barátságotokat. Viszont, ha úgy érzed, hogy vele akarsz lenni, akkor szerezd meg.-biztatott.
-És azt mégis hogy csináljam? Nem vagyok ebben túl gyakorlott, ráadásul azt se tudom mit akar Ő.
-Össze vagytok zárva, plusz el kell játszanotok, hogy egy pár vagytok, jobb esélyed nem is lehet ennél. Játszd jól a szerepet és közben úgy is kiderül, hogy akar-e valamit.
Igaz van, ez most egy szerep, próbálkozhatom és ki sem derül, hogy én ezt komolyan akarom. Komolyan akarom ezt vajon? Vagy csak össze vagyok zavarodva? Veszíteni valóm nincsen.
-Rendben, megpróbálom. Köszönöm, hogy segítesz nekem-hálálkodtam.
-Igazán nincs mit, ha nem tudnád igazi szerelem guru vagy.-mondta nagyképűen.
-És akkor neked hol a barátnőd?-kérdeztem és közben látványosan körülnéztem, mintha a keresném a nem létező személyt.
-Annyit kell a ti problémáitokkal foglalkoznom, hogy nincs időm a saját életemre.-dőlt hátra a kanapén, mintha nagyon szenvedne, már szinte megsajnáltam.
Nagy lelkizésünk után, gyorsan megvacsoráztunk. De láttam Louison hogy nagyon unja magát, aminek hangot is adott egy kis idő múlva.
-Csináljunk valamit, mert megöl az unalom itt. Te nem unod halálra itt az életed?-kérdezte.
-Őszintén én is eléggé unatkozok már.-vallottam be.
-Szuper, akkor öltözz fel, elmegyünk valahova.-már vitatkoztam volna vele, hogy nincs kedvem, de látván mit szeretnék, közbeszólt.-Nincs kifogás! Megyünk és kész. Ha nem jössz magadtól kirángatlak és tudod milyen makacs vagyok. Emlékezz csak vissza a bilincses esetre.-mosolygott pimaszul.
-Jól van, jól van. Nyertél, mint mindig.-válaszoltam, majd rohantam fel átöltözni. Felvettem egy egyszerű nyári ruhát farmerdzsekivel és egy magassarkú szandállal és kész is voltam.
Mikor beültünk a kocsiba, akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettünk valamit.
-Mi lesz Harry-vel? Mi van ha hazajön és nem vagyunk itt?-kérdeztem
-Nagyfiú, meg lesz egyedül, néz egy kis pornót és kész.-nevetett.
-Lou!Most komolyan.-csaptam meg.
-Nyugi, úgy se fog hazajönni és mi csak party-zunk egy kicsit.
-Party?-hökkentem meg.
-Igen-igen, ránk fér egy kis bulizás.-mosolygott majd elindult.
Már előre félek az este alakulásától. Én és a buli, múltkor se lett jó vége.

*Harry szemszöge: 

Miután Lou-t felhívtam, hogy menjen át Nessához, elindultam az egyik kedvenc báromba, ami nincs olyan messze. Gyakran járunk ide a fiúkkal, mert eléggé el van dugva és már szinte mindenkit ismerünk, így nem kell a paparazzók miatt aggódnunk. Nyugodtan ki tudunk kapcsolni, és erre most nekem nagy szükségem van.

Mégis mi a francot gondoltam? Csak úgy lekapom szegény lányt, mert nem bírok a farkammal? Atyaég, mi a francot gondolhat most rólam? Azt fogja, gondolni, hogy kihasználom a helyzetet, pedig nem csak össze vagyok zavarodva. Muszáj kicsit lenyugodnom. 

Szerencsére hamar oda értem a bárba, azonnal a pulthoz mentem, ahol szokás szerint Jim volt, a kedven pultosunk. Amint meglátott mosolyogva köszöntött.

-Szia Hazza! A szokásos lesz?-kérdezte.

-Most inkább valami erősebbet kérnék. Legyen mondjuk egy whisky.-mondtam.

-Huha, kemény nap? Pedig úgy halottam, jól sikerült a hétvége.-mondta, én meg kérdően néztem rá.-Láttam az újságba, hogy új barátnőd van. Vagy megint összeboronáltak valakivel?

Huha gyorsan terjednek a hírek úgy látszik.

-Igen Nessa tényleg a barátnőm.-hazudtam.

-Akkor meg ne lógasd az orrod, baromi jól néz ki a csajod. Talán hisztis? Vagy buta?-faggatott tovább. Vele szerettem őszintén beszélgetni, mert jó hallgatóság, ráadásul még soha semmi nem szivárgott innen ki, pedig lett volna már mit eladnia újságoknak.

-Tényleg nagyon szép, ráadásul nem hisztis és nagyon okos, most kezdi az egyetemet. Igazság szerint Ő volt régen a legjobb barátom, csak eltávolodtunk és most találtuk meg egymást megint.-meséltem neki.-Csak most annyira össze vagyok zavarodva. Annyira gyorsan történik minden és eléggé keszekuszák az érzéseim.

-De vele akarsz lenni?-kérdezte.

Nem tudom, mennyit mondhatok el neki az egészből.

-Már régen is szerettem, csak közbe szólt az élet és most már más az egész helyzet. Nem tudom, hogy még mindig ugyanúgy szeretem-e vagy csak a régi dolgok miatt kapott el a fellángolás. És hogy vajon nála is ugyan ez zajlik-e le. Ráadásul nagyon haragszik rám, mivel az Én hibám, hogy megszakadt a barátságunk.

-Ha most veled, van biztos Ő is érez valamit, különben nem bocsájtott volna meg neked. Gondold át Harry mit szeretnél, és aztán lépj. És nagy szerencséd van ha olyan lehet a párod, aki egyben a legjobb barátod.-mondta Jim.

-Igazad van.-gondolkodtam el, miközben Jim magamra hagyott, mivel ki kellett szolgálnia a többi vendéget is. Csendben iszogattam az italomat, mikor társaságom akadt.

-Hello Szépfiú!-ült le mellém egy elég dekoratív lány.-Csak így egyedül?-kérdezte.

-Igen, kicsit kiszellőztetem a fejem.-mondtam neki. Majd intettem Jimnek, hogy kérek még egyet. A csajszi most biztos bunkónk néz, hogy neki nem rendelek, de nem szeretnék tőle semmit. De vajon miért nem? Eddig mindig éltem az ilyen lehetőségekkel.

-Akarsz róla beszélni?-kérdezte flörtölve, úgy tűnik nem veszi a lapot.

-Nem igazán van kedvem erről beszélni.-válaszoltam ridegen.

-Szuper, amúgy sem beszélgetős hangulatomban vagyok.-simította meg a karom.

Már éppen válaszoltam volna, mikor meghallottam egy nagyon is ismerős hangot.

-Kérnék szépen két tequilát.-mondta félénken. A hang irányába fordultam és nagyot dobbant a szívem. Hogy lehet ilyen csinos? És egy még jobb kérdés, mit keres itt?

-Nessa?-szóltam neki.

 

21. fejezet

Reggel borzalmas fejfájásra keltem, annyira hasogatott, hogy alig bírtam kinyitni a szemeimet. Lehet jobban jártam volna, ha csukva hagyom. Ugyanis Harryvel összebújva feküdtünk. A feje a nyakhajlatomban volt és szorosan ölelt magához. Lábaink össze voltak gabalyodva, és annyira közel volt hozzám, hogy hallottam szívverését. Ettől persze az én szívem hevesebben kezdett verni.

Annyira nyugodtan aludt, göndör haja csiklandozta a nyakam, de egyáltalán nem zavart. Teljesen össze vannak zavarodva az érzéseim, már nem tudom, hogy viszonyuljak hozzá. Egyszer meg tudnám fojtani, mert felidegesít, aztán ellökném magamtól, mert elhagyott, utána meg meg akarom csókolni. Most is ahogy itt fekszik mellettem, beletúrnék hajába és megcsókolnám. Teljesen elment az eszem és Williem se segített a tegnapi beszélgetéssel. Lehet, hogy mégis érzek valamit, de ez nem számít mert úgy is vissza térünk az életünkhöz, ha kiadták az albumot és vége lesz ennek a játéknak. Plusz, ha már egyszer szétszakítottak minket a menedzserek, akkor most is szét fognak és nem kockáztatnám Harry karrierjét.Gondolataimból Harry mocorgása zökkentett ki.

-Szia Nessa.-mondta szexi rekedtes hangján.

-Jó reggelt.-suttogtam, mert nem akartam belerondítani ebbe a nyugodt helyzetbe. Viszont Harry lassan odébb csúszott mellőlem, ami nagyon rosszul esett. Úgy éreztem megtört az egész varázs.

-Ne haragudj, hogy túl közel mentem.-mondta miközben beletúrt göndör hajába.

-Nem zavart kicsit sem.-mondtam talán kicsit túl gyorsan is. Harry csak meglepődve nézett rám, majd fogta magát és elkezdett kimászni az ágyból. Aucs. Tehát ennyire nem akar a közelembe maradni.

-Lassan el kellene kezdenünk készülődni, mert ki kell jelentkezni.-mondta majd elment a fürdőbe.

Duzzogva én is kikeltem az ágyból, és konstatáltam, hogy nincs rajtam még mindig semmi csak a fehérnemű. Szuper. Elég gázos, hogy még úgy is menekül tőlem, hogy szinte semmi nincs rajtam, azért ez fáj az egómnak. Nem is értem miért hisztizek ilyeneken, mikor ez csak egy szerep, ráadásul én haragszom rá.

Előkerestem a kis táskámból valami ruhát, majd felöltöztem és megcsináltam a hajam. Mire ezzel kész lettem Harry is végzett és kijött a fürdőből egy szál törölközőben. Levegőt is elfelejtettem venni. Mikor lett ilyen szexi? Úgy csináltam mintha ott sem lenne, majd berohantam a fürdőbe, ahol gyorsan megmostam az arcom hideg vízzel, hogy megnyugodjak. Gyors smink és egy két ima, hogy normálisan viselkedjek ma és kész is voltam.

-Éhes vagy?-kérdezte Harry mikor kijöttem.

-Inkább innék egy jó erős kávét.-mondtam neki.

-Csak nem másnapos valaki?-nevetett ki.

-Többet nem iszok.-nyögtem ki.

-Gyere, ismerek egy jó helyet a parton, beugrunk oda, mielőtt indulnánk.-mondta majd felvette csomagjainkat, indulásra készen. Én is felkaptam a kézi táskám és követtem.

A hallba leérve, mondta, hogy várjam meg a pultnál, gyorsan beteszi a csomagokat a kocsiba. Míg vártam leültem az ott lévő fotelbe. Amint leültem láttam, hogy Williem siet felém.

-Üdvözlöm kisasszony.-mosolygott

-Szia. Eléggé szégyenlem magam.-mondtam neki őszintén.

-Nyugodj meg, mind voltunk már magunk alatt és ittunk sokat.-mondta

-És ne haragudj, hogy minden problémámat rád zúdítottam.

-Dehogy baj, örülök, hogy kibeszélted magadból és ne aggódj a titkod biztonságban van nálam.

-Köszönöm.-mondtam hálásan

-Viszont tényleg gondold át amit beszéltünk az érzéseiddel kapcsolatban, ne veszíts el senki fontosat a makacsságod miatt.

-Rendben,de..-kezdtem,de félbeszakítottak.

-Hogy lehet, hogy 5 percre hagylak magadra és mindig vele talállak?-kérdezte Harry idegesen.

Persze, gondolhattam volna, hogy ez lesz, megint jön a veszekedés.

-Mi már indulunk is.-álltam gyorsan fel, és fogtam meg Harry kezét. Reménykedtem, hogy semmit nem hallott a beszélgetésből.

-Rendben, de ha megint kell egy ivó cimbora keress nyugodtan.-mondta Will majd el is ment.

Harry szó nélkül elkezdett húzni a part felé. Gondolom megyünk a kávézóba.

-Szóval vele ittál tegnap? Mikor pont miatta vesztünk össze?-szegezte nekem a kérdést mikor ketten voltunk a parton és senki nem hallhatta a vitát.

-Véletlen találkoztam vele tegnap és ma is-magyaráztam neki. Na mi van mégis érdekli?

-Ne úgy csináld, hogy én is itt vagyok, mert van egy szerepünk.-mondta majd bement a kávézóba.

Tehát nem én érdeklem. Aucs másodjára is. Szép csendben követtem, mire oda értem már kikérte a Lattem. Félre tettem, haragom és körülnéztem, milyen szép ez a hely. El tudnám viselni, hogy mindig itt kávézzak. Nézelődésem közben arra lettem figyelmes, hogy a sarokban valaki nagyon figyel minket és meg mertem volna esküdni, hogy fotózott minket. Lehet egy paparazzi? Minek követne minket? Aztán kapcsoltam..biztos az esküvő miatt, hogy felvállaltuk a kapcsolatunkat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan terjednek a hírek.

Gyorsan átnyúltam az asztal felett és összekulcsoltam a kezeinket Harryvel. Ő csak furán nézett rám, de nem akarta elhúzni a kezét.

-A sarokból fényképeznek minket.-suttogtam neki.

Nem nézett hátra csak bólintott. Majd megsimogatta az arcom, mintha valami belsőséges romantikus beszélgetés közepén lennénk. Nekem a lélegzetem is elállt mikor a keze bőrömhöz ért, szinte perzselte az arcom.

-Ne haragudj, hogy tegnap Willel voltam.-csúszott ki belőlem mintha elszámolással tartoznék neki.-Csak össze voltam zavarodva a történések miatt.

-Miért voltál összezavarodva?-kérdezte kíváncsian.

-A szerep miatt. Az alkohol miatt és a csók miatt.-mondtam őszintén, majd lesütöttem a szemem.

Harry az államnál fogva felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek.

-Ha ez megnyugtat, én is össze voltam zavarodva, de aztán átgondoltam és biztos elragadtattuk magunkat, meg a régi érzéseim feltörtek, de ne aggódj már helyre tettem őket.

-Milyen régi érzések?-kérdeztem azonnal.

-Én is szerelmes voltam beléd, ezért nem lehettem veled, hogy nehogy e miatt ott hagyjam a bandát.-mondta teljesen természetesen, mintha ez valami alap információ lenne.

Én teljesen lefagytam, mi az hogy ő is szeretett? Én teljesen azt hittem, hogy egy oldalú dolog s csak én ácsingózok utána. De ezen már felesleges gondolkodni igaz? A múlt az már a múlté. Azzal kell most foglalkoznom, hogy a jelenbe éljek, elvégzem a szerepem, majd elmegyek egyetemre és megy minden tovább. Mekkora hülye vagyok, hogy mehetne tovább, így hogy Harry megint az életem része. Nem fogok csak úgy kilépni, mintha mi sem történt volna, ez nekem nem menne. Esküszöm nem kapok levegőt.

Azon kaptam magam, hogy hirtelen felállok és elkezdek kifele menni, de szinte futva, mit sem törődve Harry-vel vagy a paparazzóval. Csak annyit tudok, hogy levegő kell.

Mikor kiértem, erősen a korlátba kapaszkodtam, mert úgy éreztem, hogy minden forog velem. Túl sok az érzéseimnek ez az egész.

Két erős kéz fogta meg a derekam.

-Minden rendben? Rosszul vagy?-kérdezte Harry aggódva. Biztos azt hiszi, hogy még a baleset miatt vagyok rosszul.

-Igen, csak kicsit megszédültem és levegőre volt szükségem.-mondtam neki most már nyugodtabban.

-Rendben, csak megijesztettél. Gyere menjünk haza, ott majd tudsz pihenni.-fogta meg kezem és kezdett húzni a kocsi fele.

A kocsi út hazáig csendben telt, elég kínosan éreztem magam tőle, de az új információk miatt nem is tudtam volna semmi értelmeset mondani.

Miután bepakoltuk a csomagokat, Harry felvetette az ötletet, hogy megnézhetnénk egy filmet,amit jó ötletnek tartottam, hátha kicsit oldódik a feszültség kettőnk között.

-Mit nézzünk?-kérdeztem, miközben egy nagy tál popcornal lehuppantam a kanapéra.

-Jaj ezt ismerem. Felajánlod, hogy választhatok, miközben úgy is te választasz.Ennyire már ismerlek Nessa.-nevetett ki.

-Nincs is mindig így.-duzzogtam.-Jó legyen akkor egy Marvel film.-ajánlottam neki.

-Rendben a legújabbat még úgy sem láttam, nem volt rá időm.-magyarázta

Megsajnáltam, mennyi dologról kellett a sztár élet miatt lemondania.

-Sajnálom, hogy ennyi mindenről le kellett mondanod.-mondtam neki őszintén.

-Igazából, nem bánok sok mindent, hisz büszke vagyok a karrieremre, imádom a rajongóimat és megannyi szép helyen jártam. Viszont nem mondom, hogy mindig egyszerű. Sokszor nagyon el vagyok fáradva és borzalmas, hogy szinte nincs magánéletem. És persze nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire sajnálom, hogy téged ott kellett hagynom. Velem kellett volna átélned ezt a sok csodás dolgot.-mondta, nekem miközben megfogta a kezem, és láttam rajta, hogy tényleg mennyire fáj neki ez az egész. És nagyon örültem, hogy tudunk őszintén beszélni.

-Nekem is fájt, mert nem értettem, az egészet. Egyik percben még ott voltál velem és minden nap beszéltünk, aztán eltűntél, és még a leveleimre se válaszoltál.

-Milyen levelek?-lepődött meg.

-Írtam neked nagyon hosszú ideig, aztán feladtam, mert nem válaszoltál-mondtam neki.

-Nem kaptam semmilyen levelet, ezért is tudtalak könnyen elengedni, mert azt mondták, hogy nem keresel.-magyarázta.-Nem hagytam volna annyiba, ha tudtam volna, hogy keresel.Nem hiszem el, nem csodálom, hogy ki nem állhatsz.-mondta már idegesen Harry.

-Nem utállak,csak fájt, hogy elhagytál, de már értem miért volt. Igazából külső okok miatt történt az egész. Meg kellett volna hallgassalak.-mondtam majd megsimítottam az arcát. Éreztem, hogy a könnyeim folynak le az arcomon.

-Helyre tudom valaha is hozni?-kérdezte.

-Helyre hozzuk együtt, mert nem a mi hibánk volt és teljes szívemből megbocsájtok neked.-amikor ezt kimondtam, éreztem, hogy ezt komolyan is gondolom. Már semmi harag nem volt bennem iránta. Csak szerettem volna visszakapni a barátomat.

-Annyira örülök, hogy újra az életem része vagy.-mondta majd szorosan magához ölelt. Amennyire csak tudtam közel bújtam hozzá, nem akartam, hogy valaha is elengedjen. De sajnos nem tarthatott örökké az ölelés, és lassan elengedett.

Viszont nem teljesen, keze a csípőmön pihent és mélyen a szemebe nézett. Arca közelített az enyémhez, majd mikor látta, hogy nem húzódom el, ajkát az enyémnek nyomta.

Megcsókolt...

20. fejezet

Amilyen gyorsan csak tudtam a lifthez siettem és már nyomtam is a hívót. Szerencsésen meg is érkezett, és a folyosón nem látott senki. Sajnos ez a liftre nem mondható el, amint kinyílt, fordultam volna is el.
- Oh hello, remélem hozzám igyekszel éppen.-mosolygott William.
Már magyarázkodtam is, amikor is zajt hallottam, így kénytelen voltam beszaladni a liftbe.
-Gyorsan, a tetőre.-utasítottam  Williemet. Nem kérdezett csak tette, amit kértem.
Csendesen haladtunk felfele, majd egyszer csak Williammegszólalt.:
-Megkérdezhetem, hogy hol van a ruhád?-nézett végig hiányos öltözetemen.-Nem mintha zavarna.-mosolygott.
Zavartan lenéztem, és most tűnt fel hogy fehérneműben és egy zakóban vagyok. Automatikusan összébb húztam magamon a zakót.
-Öhh...hát..-próbáltam megmagyarázni, de inkább hagytam.-Hosszú és kínos történet, lapozzunk.-mondtam.
-Rendben, nem feszegetem, pedig kíváncsi vagyok.-hagyta rám.
Szerencsére hamar fent voltunk, mert kezdett kínos lenni a hiányos öltözetem, ilyen kis zárt helyen. Amint megérkeztünk kipattantam, remélve, hogy végre lesz egy kis nyugtom, de meglepetésemre William is kiszállt velem. Meglepetten néztem rá.
-Nem gondolod, hogy egyedül hagylak így. Még a végén valami bajod lesz. Ne is értem hogy Styles miért nem gondolt erre.-magyarázta.
Kilökte a tető ajtót, ami  valószínűleg tilos, de szemmel láthatóan ez Williamet nem zavart. Kilépve a tetőre csodálatos kilátás tárult elénk. Egyenesen a tengerre láttam, bárcsak ne ilyen körülmények között lennék itt.
-Meseszép igaz?-kérdezte Will.
-Ennél szebbet ritkán látok.-mondtam.
Órákig tudtam volna nézni a kilátást, de figyelmemet más foglalta le. William lassan az egyik kis oszlop mögé sétált és elkezdett mögötte turkálni, nem nagyon értettem a helyzetet. Majd elővett onnan egy üveg pezsgőt.
-Mi a..?-úgy látszik már készült ide.
-Felkészültem, arra az esetre ha ellaposodna a buli lent.-magyarázta.
-Vagy arra, ha valakit sikerül felcsábítani.-vágtam oda. Nyilván erre készült egy Williem kaliberű srác.
-Na jó, nem fogok hazudni, az is benne volt a pakliban. De így igazi hősként jöhetek ki.-kezdte, de én kérdőn néztem rá.-Egy bajba jutott menekülő lányon segítettem. És csak egy kellemes ital társaságában meghallgattam a problémáját.
Kitört belőlem a nevetés. Ki gondolta volna reggel, hogy itt kötök ki ezzel a sráccal.
-Na jó akkor tölts nekem egy pohárral.-adtam be a derekam, pedig tudom hogy nem bírom  piát, és ez még enyhe kifejezés.
-Ez a beszéd.- vigyorgott.
Kinyitotta a pezsgősüveget majd mindkettőnknek töltött az alkoholból. Majd felém nyújtotta a poharat.
-Igyunk arra, hogy így egymásra találtunk, és hogy remélhetőleg jobban fog sikerülni a délután.- lelkesedett.
Leginkább csak azért ittam, hogy elfelejtsem a mai napot és a lent történt dolgokat, mert teljesen össze zavart. Tudom, hogy nem jó megoldás, de nem tudom mit kéne csinálnom ebben a helyzetben.
-Most pedig meséld el nekem, hogy mi is történt pontosan, mikor elviharzottatok.
-Semmi lényeges.-hazudtam, miközben újra töltötte a poharam. Nyilván vagyok olyan felelősség tudatos, hogy ezt is lehúztam. A pezsgő nem is olyan rossz ital.
-Ezt nem nagyon hiszem. Nem tűnsz olyan lánynak, aki csak úgy rohangál hiányos ruhában a folyosón.-magyarázta William.
Nem tudom, hogy az alkohol miatt, vagy az érzelmi hullámvasutam miatt, de elkezdtem neki mesélni a dolgokat...
-Teljesen össze vagyok zavarodva. Harry gyerekkori barátom, már ezer éve ismerem, viszont mikor befutott a banda teljesen elhanyagolt, majd évekig nem is beszéltünk.-közben belekortyoltam újra töltött poharamba.
-Hogy találkoztatok újra?-kérdezte.
-Felköltöztem az egyetem miatt Londonba. És ahol dolgozom egy nagyon aranyos kis kávézóba, ahol még a főnök is nagyon aranyos....-hupsz kicsit elkalandoztam.- Szóval egyik nap bejött és hát ott.
-Megbeszéltétek miért hagyott ott? Vagy miért vetett véget a barátságotoknak?
-Hát ez az, el se mondta, miért csinálta.-fakadtam ki és ittam újabb kortyokat.
-Egy kicsit össze vagyok zavarodva-vallotta be William.-Hogy jutottunk el abból, hogy mérges vagy rá, addig hogy a barátnője vagy. Tudom, hogy a lányok néha fura dolgokat tesznek, de ez még nekem is sok.-nevetett.
-El mondok egy titkot, ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek, mert különben nagy bajba fogok kerülni.-William csak közelebb hajolt, jelezve hogy benne van az alkuban. Gyorsan legurítottam a maradék pezsgőt, hogy bátorságot gyűjtsek.-Igazából nem vagyok a barátnője.-kuncogtam.
-De hát mindenkinek úgy mutatott be.-magyarázta.
-Meg van rendezve az egész, hogy a múltkori közös fotóink miatt ne kapjon rossz reklámot az új albumuk. Ezért megkértek, hogy játsszam el Harry barátnőjét egy ideig.-most hogy ezt elmeséltem rájöttem, hogy milyen megalázó ez.
-Viszont ha utálod, miért vállaltad el?-kérdezte kíváncsian. Úgy éreztem őszintén érdekli a történet.
-Lehet hogy mérges vagyok rá, de a karrierjét tisztelem és nem akarok keresztbe tenni neki. Plusz a többi sráccal jóban vagyok, leginkább miattuk teszem.-magyaráztam.
-Hmm.-gondolkodott el William.
Fhu de jó érzés volt elmondani valakinek, viszont a három pohár pezsgő nem volt valami jó érzés. Eléggé össze kuszálta a gondolataimat.
-Viszont a hiányos öltözetes menekülésedet mos sem értem..-kezdte.-ugye nem erőszakoskodott veled? Esküszöm akkor kinyírom ezt a Harry gyereket.-kezdett felállni Will,de még időben visszahúztam.
-Nem, dehogy is. Soha nem tenne ilyet.-mondtam.-Össze vesztünk rajtad...-kezdtem bele.
-Huh ez hízelgő.-húzta  ki magát, majd újra töltötte a poharam. Huha ennek nem lesz jó vége.
-Aztán minden máson is.-folytattam, mielőtt itt elbízza magát.-Előjöttek régi dolgok, aztán kiabáltunk egymással, aztán egyszer csak megcsókoltam és elkezdtem levenni a ruháit.-fejeztem be.
-Mi??-lepődött meg.
-Tudom tök gáz vagyok.-temettem arcomat a kezembe.
Láttam, hogy William nagyon agyal. E közben újabb kortyot ittam, bár már minden forgott körülöttem. Azt se tudom miért meséltem el neki a sztorit, nem szabadott volna.
-Elmondhatom a véleményem?-kérdezte, én csak bólintottam, jelezve hogy mondhatja. Már úgy is mindegy.
-Szerintem, te eléggé oda vagy ezért a gyerekért.-közbe akartam vágni, de nem engedte.-Vagyis lehet, hogy már nem, de régen biztos oda voltál, ezért fájt annyira mikor ott hagyott. Ráadásul, ha nem szeretnéd nem csókolod meg.
-Ez nem igaz, nem vagyok belé szerelmes, csak elragadott a hév.-pufogtam
-Vanessa, nekem nem kell hazudnod. Viszont magadat becsapod ezzel.-mondta.
Nem is válaszoltam, csak lehúztam az utolsó pohár piámat is.
-Na jó gyere, vissza viszlek a hercegedhez.-mondta Will, majd segített felállni. Mikor felálltam borzalmasan szédültem, meg is botlottam, szerencsére William elkapott.
-Lehet nem kellett volna ennyit innom.-nevettem.
-Legalább kibeszélted magadból ami nyomasztott.-válaszolta.
Visszamentünk a lifthez, és onnan le az emeletünkre, ahol lakom, de ott vagy 10 percig kellett gondolkodnom, hogy melyik is az én szobám.Mielőtt bementem volna Willhez fordultam.
-Figyelj szerintem inkább most menj, nem hiszem, hogy segítene  helyzeten, ha Harry meglátná, hogy együtt voltunk.-mondtam neki őszintén.
-Rendben, de ha bármi baj van vagy csak inni akarsz tudod hol találsz.-nyomott puszit a hajamra, majd elment.
Végig néztem, ahogy elmegy, majd nagy levegőt vettem és bekopogtam a szobába.
Alig telt el pár másodperc, az ajtó már ki is nyílt. Harry aggódó arcával találtam szembe magam. Azonnal berántott az ajtón, majd szorosan megölet. Éreztem, hogy mennyire hevesen ver a szíve.
-Kérlek ne csinálj ilyet többet, nem tudtam hova rohantál és nagyon aggódtam érted. Mindent végig jártam, már a rendőrséget is akartam hívni.-mondta és láttam rajta hogy ki van készülve. Kicsit jól esett, hogy ennyire aggódott értem. Viszont sajnáltam, hogy így megijesztettem.
-Ne haragudj, csak kellett egy kis friss levegő.-mondtam.
-Nessa te ittál?-kérdezte meglepődve Harry.
-Csak egy ici- picit.- mondtam, majd próbáltam elmutogatni, mennyire picit ittam.
-Szerintem picit többet-nevetett ki.-Gyere feküdj le, biztos kimerült is vagy.
-Hát tudnék aludni.-mondtam, és rájöttem, hogy tényleg ki vagyok merülve.
Hagytam, hogy Harry segítsen bekísérni a szobába, majd levettem a zakóját, és nem törődve vele, hogy ő is látja, fehérneműben, befeküdtem az ágyba. Harry betakargatott, majd elindult kifele. Azonnal felültem.
-Hova mész?-kérdeztem ijedten.
-Kimegyek a kanapéra, én is elfáradtam.-túrt bele göndör hajába és láttam, hogy mennyire ki van merülve ő is.
-Ne menj el kérlek, nem szeretnék egyedül lenni.- mondtam neki halkan.
-Nem zavar, ha veled alszok?-kérdezte és észre vettem, hogy őrlődik. Nem tud kiigazodni rajtam, nyugodjon meg én se magamon.
-Nem. Szeretném, hogy velem maradj.-mondtam határozottan, és rájöttem, hogy egyáltalán nem akarom, hogy elmenjen.
Harry visszajött, majd levetkőzött alsóra és bemászott mellém.
-Ha zavar, hogy itt vagyok, vagy meggondolod magad, nyugodtan szólj és elmegyek a nappaliba.-mondta.
-Ne!-vágtam rá.-Veled szeretnék aludni.-mondtam, majd magamat is meglepve oda bújtam meztelen mellkasára. Ő átkarolt és így feküdtünk.
Egy kis idő múlva, Harry megszólalt.
-Nessa megígérem, hogy többet nem hagylak el soha. Mindig melletted leszek ha engeded.-suttogta.
Meglepődtem szavain.Nem szokott így megnyílni.
-Megbocsájtok neked, kicsit túlreagáltam a dolgot. Nyilván a banda fontosabb volt.-mondtam neki.
Erre ő felém fordult.
-Komolyan azt hiszed, hogy a banda fontosabb volt?-lepődött meg.- Nem volt más választásom, a menedzserek döntöttek így. Hidd el nekem te voltál a legfontosabb.-simította meg az arcom.
Alig kaptam levegőt, a menedzserek megmondták neki, hogy nem lehet velem? Ez mindent megváltoztat. Nem is akart elhagyni.
Szorosabban bújtam hozzá és öleltem át. Kis gondolkodás után és az alkohol hatására megszólaltam.
-Azért fájt annyira mikor elhagytál, mert szerelmes voltam beléd.-mondtam Most vallottam be magamnak is ezt, hogy ezért szenvedtem annyira. Teljesen bele voltam esve a legjobb barátomba.
Harry motyogott még valamit, de ezt már nem hallottam mit mondott, mert elnyomott az álom.

19. fejezet

Nagyon sokat táncoltunk Harry-vel, és kezdett hatni az alkohol. Ezt onnan tudtam, hogy elkezdtünk hülye mozdulatokat csinálni, mindenféle filmes jelenetből. Legjobban azok a zenék tetszettek, amiknek spanyolos hangzása volt. El is felejtettem, hogy Harry ilyen jól táncol, pedig az anyukája beíratta páros táncra, így nagyon sokat tudott.
-Harry, muszáj leülnöm, mert már nagyon szédülök.-a sok pörgés vagy a pezsgő az oka szerintem.
-Rendben.-mondta nevetve, majd a derekamat megfogva elindultunk az asztal fele.
Pechünkre pont Kendall-lel volt közös asztalunk, meg még pár emberrel.
-Eszméletlen a ruhád.-huppant le mellém egy szőke lány.
-Öhh, köszönöm szépen.-mondtam mosolyogva.
-Fogadni mernék, hogy Lou tervezte.-mondta nevetve.
-Igen. Honnan tudtad? -kérdeztem meglepve.
-Én is tervező vagyok és Lou-val együtt jártunk művészetire. Ezer közül is felismerem a ruháit.-magyarázta.- Amúgy a nevem Tiffany, de szólíts csak Tiff-nek.-mondta.
-Te tervezted a menyasszony ruháját?-kerekedett a szemem a név hallatán.
-Én is varrtam.-mosolygott.- Ő az unoka tesóm, így ez alap volt.
Még egy ideig beszélgettünk, eszméletlenül megfogott ez a lány. Annyira tele van energiával. Egy ideig észre se vettem, hogy Harry itt ül mellettem, és eléggé 'elhagyatott'.
-Jaj ne haragudj, be sem mutattam a barátomat. Ő itt Harry Styles.-mondtam és jelzés értékűen összekulcsoltam a kezünket.
-Szia.-mosolygott Harry kedvesen rá.
-Hello, szupersztár. Sok "jót" hallottam rólad Lou-tól.-kacsintott.
-Oh, anyám.-nevetett Harry.
-Majd meséld el.-kértem Tiff-től.
-Ne aggódj, megfogtad Harry-vel az isten lábát. Állítólag rengeteget beszél rólad Lou-nak.-kérdően néztem Harry-re, mert Lou még nem is tud a kamu kapcsolatunkról így Harry miért is beszélt volna rólam neki.
-Ő nem vagytok szomjasak?- kérdezte és már el is ment a bárhoz.
Egy pillanatig csak néztem bambán magam elé, majd rájöttem, hogy ki kell használnom a lehetőséget, hogy csak én és Tiff vagyunk az asztalnál.
-És pontosan mit is mesélt rólam?-kérdeztem kíváncsian.
-Egy hónapja folyton, ha találkoznak rólad beszél, úgy hallottam, hogy előtte volt egy másik srác, akit ő nagyon nem csípett, de ezek szerint végül őt választottad.-magyarázta.- Ja meg, hogy köztetek ez az egész gimi óta tart. Azért elég kitartó a srác.-mondta elismerően.
Köpni nyelni nem tudtam. Mi az hogy gimi óta? Meg Hunter?
-Meg kell keresnem Harry-t.-mondtam és már el is indultam, de mikor a bárpulthoz értem, nem volt ott ezért elkezdtem mindenhol keresni.
Egy öt perc keresgélés után, megláttam, de bárcsak ne láttam volna meg. Éppen azzal a gebével táncolt. Fuu de ideges lettem, azonnal vissza is mentem a bárhoz és lehúztam egy  pezsgőt.
-Látom, élvezed a bulit.-szólalt meg valaki mellettem.
Oldalra néztem és egy helyes, de tipikusan rossz fiú kinézetű srác állt mellettem.

-Nagyon.-válaszoltam szarkasztikusan.
-Tán nincs egy ilyen gyönyörű lánynak partnere?-kérdezte flörtölve. Ez most komoly?
-De van, csak épp egy modellel táncol.-mutattam az említett párra.
-Te komolyan Harry Stylessal jöttél?-kérdezte nevetve.- Többet vártam.-mondta
-Tessék.-hökkentem meg.
-Arra számítottam, hogy egy gyerekkori barátja vagy az ifjú párnak és minimum egy ügyvéd palántával vagy egy sebésszel vagy itt.-csóválta a fejét.
Kitört belőlem a nevetés.
-Ha az számít, Harry-t már gyerekkorom óta ismerem.-mondtam.
-Az akkor is más.-nevetett.
-Hát, akkor sajnos ki kell ábrándítsalak, úgy tűnik én is a sekélyes szupersztár fanok közé tartozok.-nevettem.- És te mi járatban itt?
-Colton-nal közös sorozatban szerepeltünk. Színész vagyok.-mondta.
-És te beszélsz nekem itt a rossz társaságról?  Te magad vagy a rossz társaság.-nevettem
-Hát ez az, ezért mondom, hogy kerülj el minket, mert szörnyűek vagyunk. Egyenesen félned kéne tőlünk.-mosolygott.
-És ha nem félek?-kérdeztem kihívóan.
-Akkor táncolni fogunk.-válaszolt és már máris a táncparketten voltunk.
-Remélem tudsz salsázni.-mondta és már pörgetett is, de mázlijára tudtam.
Nagyon jót táncoltunk és szinte meg is feledkeztem, arról, hogy Harry-re haragszom. Egészen addig míg nem hallottam, hogy valaki mély hangon köszörüli a torkát mellettem.
-Zavarok?-kérdezte flegmán Harry.
Ez most komoly? Ő táncol azzal a libával, mikor feladata van és akkor még ő flegmázik. Komolyan megőrjít.
- A nevem William, én szórakoztattam a hölgyet, míg ....el voltál foglalva.-mondta a srác szemrebbenés nélkül.
Nem szép dolog, de majdnem felnevettem.
-De most már itt vagyok és majd én szórakoztatom.-mondta idegesen Harry.
-Azt kétlem.-húzta ki magát Will.- De megyek.-mondta hangosan, majd megölelt és a fülembe súgta.:
-Ha kell egy jó társaság, vagy táncpartner, akkor a 10-es szoba az enyém, a recepción leadom a pótkulcsot.-mondta
-Örülök, hogy megismertelek.-adtam puszit az arcára.
-Úgy szintén Hölgyem.-csókolt kezet, amitől önkéntelenül elkezdtem kuncogni.
Egészen addig néztünk utána Harry-vel, míg el nem tűnt a tömegben.
-Ez meg mégis mi a franc volt?-kérdezte Harry idegesen.
Mintha meg sem hallottam volna, elindultam a szobánk felé, mert tudtam, hogy ebből veszekedés lesz és nem akartam címlapra kerülni.
Halottam, hogy trappol utánam, biztos neki is leesett, hogy nem a veszekedést akarom elkerülni, hanem a közönséget.
Egy évnek tűnt mire felértünk a szobánkba, amit Coltonék béreltek nekünk. Normális esetben elájultam volna a kilátástól és a szoba szépségétől, de inkább lettem volna más szituációba egy csúnyább helyen.
Nyugodtan leültem egy fotelba, Harry ezzel ellentétben fel alá járkált idegesen.
-Magyarázd meg!-szűrte a fogai között.
-Nem tartozok neked magyarázattal! Tudtommal te vagy az, aki azzal a csajjal táncolt.-kaptam fel én is a vizet és ugrottam fel a fotelből.
-Mert nem hagyott békén.-mondta
-Jaj meg ne sajnáljalak. Nem hiszem el, hogy nem tudod egy rohadt napig a farkadat a gatyádban tartani, ez a feladatot. Meg szeged a játékszabályokat.-üvöltöttem.
-Leszarom a hülye szerepet. Ki volt az a srác?-üvöltötte, majd ütött bele a falba.
Észre se vettem, hogy időközben közé és a fal közé szorultam, ráadásul két centi se volt szinte köztünk.
-Semmi közöd hozzá.-sziszegtem.
-Az én istenverte barátnőm vagy!-morogta
-Csak a szerep szerint Harry.-mondtam, már csendesebben.-Amúgy is mi volt az, amit Tiff mondott? Egy hónapja nem volt még az a szerep.-mondtam.-És a gimis dolgokat lezártuk, pontosabban te zártad le.-mondtam suttogva.
-Azt hiszed nem bánom?-kérdezte olyan kétségbe esett hangon, amit még tőle sosem halottam.- Minden egyes nap bánom, hogy ott hagytalak, hogy nem mondtam meg neked mit érzek. Ha tehetném visszafordítanám az egészet, ha szeretnéd feladnám az egész karrierem és vissza mennék a jövőbe, hogy vissza csináljam, de nem tehetem...-mondta elhaló hangon.
Soha nem láttam, még ilyen össze-törötten és ezekről nem is tudtam.
Nem tudom mi vezérelt vagy miért tettem, de egyszer csak a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Nem ez nem olyan kis ártatlan puszi volt mint, az előbbi lent a parton. Ez egy szenvedélyes csók volt, olyan volt, mintha meleg láva folyna az ereimbe, ami elég meleg ahhoz, hogy kifordítsa a világot a helyéből.
Harry először meglepődött tettemen, majd, szenvedélyesen vissza csókolt és a falnak nyomott. A nyelveink szenvedélyes táncot jártak és úgy éreztem, hogy nekem ennél több kell. Már egy milliméter sem volt közöttünk, nekem mégis túl sok volt. Teljesen rá voltam csimpaszkodva, de ő is egyre közelebb húzott. Mikor már ez is kevés volt, elkezdtem róla lerángatni a zakóját, nem ütköztem ellenállásba. Nem tudom mi üthetett belém, egyszerűen csak Harry-t akartam. Elkezdtem a kanapé felé tolni, majd rálöktem. Istenem mintha nem is én lennék. Miután Harry a kanapén volt, lehúztam a ruhámat és egy szál fehérneműben ráültem lovagló ülésben. Pár másodpercig egymás szemébe néztünk, majd Harry kapott utánam és újból vad csókcsatába kezdtünk. Csókolózás közben elkezdtem kigombolni az ingét, mert feltett szándékom volt róla leszedni, amikor elém tárult, kidolgozott felső teste, ami egyáltalán nem olyan volt, mint régen egy kicsit elállt a lélegzetem.
Lassan végig húztam rajta hideg kezem, mire Harry felszisszent és lecsukódtak a szemei. Erre én felbátorodtam és rátértem a nyakára, elkezdtem a fülétől kezdve végig csókolni, egészen a madárkákig a mellizmán.
Harry egyszer csak közelebb húzott a fenekemnél fogva, ekkor éreztem, meg hogy ő is eléggé fel van csigázva. Az intenzív érzésre felnyögtem.
Talán ez volt, ami észhez térített. Azonnal leugrottam róla.
-Mit csinálunk?- kérdeztem lihegve. Körülbelül két percig, csak a lihegésünk töltötte be a szobát.
Harry is zaklatott volt, még mindig ott ült félmeztelenül a kanapén és feszülten túrt a hajába. Szerintem próbálta magát lehűteni.
-Szerintem sétálok egyet.-mondtam.
-Jó ötlet.-mondta mély rekedt hangon. Olyan szexi volt, hogy majdnem vissza másztam rá, de ez őrültség.
Gyorsan felkaptam a zakóját és kimentem a szobából, szerencsémre nem, volt kint senki. Gondoltam felmegyek a tetőre lifttel és ott tudok rendesen gondolkodni.

18.fejezet

Reggel Harry karjaiban ébredtem. Eléggé megriadtam ettől. Tudom, hogy én jöttem át hozzá este és nem tudom, miért tettem és nem is akarom tudni, csak el akarok innen tűnni mielőtt felébred. Kinyitottam a szemem, hogy lássam alszik-e még. Szerencsémre mélyen aludt, de amint ránéztem, nem tudtam elszakítani róla a pillantásomat. Annyira megváltozott, már rég nem az a kisfiú, aki volt. Annyira jó pasi lett és annyira meg akarom csókolni...
Hogy mi? Úristen, hogy jut ilyen egyáltalán eszembe? Mi a franc ütött belém? Szerintem irtózatosan beverhettem a fejemet, a baleset során. El kell tűnnöm innen!
Kikecmeregtem mellöle, mázlimra nem ébredt fel így gyorsan átslisszoltam a szobámba és elkezdtem készülődni, az esküvőre, mivel ma van, muszáj valamivel terelni a gondolataimat.
De ez sajnos nem kötötte le a gondolataimat, ezért inkább lementem a konyhába és elkezdtem palacsintát sütni, úgyis éhes voltam.
Fél óra alatt kisütöttem egy tucat palacsintát, majd szépen megterítettem.
-Jó reggelt.-jött egy dörmögő hang, úgy megijedtem, hogy kiejtettem a villát a kezemből.
-Öhh...szia.-dadogtam.-Kérsz reggelit?.-kérdeztem és vártam a reakcióját, na nem a reggelivel kapcsolatban, hanem a tegnap estével.
-Persze.-mondta.-Aztán lassan készülődnünk kell, nehogy elkéssünk az esküvőről, így is kell utaznunk egy órát.-beszélgetett velem, mintha nem is történt volna semmi.
Azért ez fájt. Értem, hogy én mondtam, hogy ejtsük a témát este és ne kérdezzen semmit, de szarul esik, hogy levegőnek néz.
-Rendben.-mondtam majd mindent ott hagytam és indultam a szobámba öltözni, az étvágyam is elment.
Mi a fene bajom van? Pontosan ezt akartam, akkor meg miért esik ilyen rosszul?
Tovább kell lépnem és ezeket a hülyeségeket elfelejtenem, mert meg fogok őrülni...
Megtaláltam a ruhát, amit Harry barátja csinált, nekem és eszméletlen szép volt. Pontosan illet hozzám, azonnal beleszerettem.

Miután mindennel kész voltam, leballagtam az alsó szintre, majd Harry keresésére indultam. Ott ült a nappaliba teljesen felöltözve és a telefonját babrálta. Miért nem szólt? Gondolom inkább várt, minthogy beszélnie kelljen velem.
-Kész vagyok.- trappoltam be a nappaliba.Ő unottan felém fordult, majd meglepődve nézett rám.
-Uhh...tökéletesen áll rajtad.-ámuldozott.- Vagyis... a ruha szépen van elkészítve.-javította ki magát gyorsan.
Klassz, már azt hittem, hogy normálisan áll hozzám.
-Indulhatunk?-kaptam fel durcásan a táskámat.
-Tőlem.-lett flegma ő is.
Kiballagtunk a kocsihoz, majd elindultunk, de egész végig egy szót sem szóltunk egymáshoz. Majdnem az út is így telt aztán kaptam egy üzenetet.

"Egy pár vagytok, ne feledjétek és viselkedjetek!

Simon"

-Nézd!-toltam Harry orra alá.
-Szuper..-flegmázott.
Na jó itt lett elegem. Hogy gondolja, hogy így beszélhet velem? Miért ilyen egyáltalán? Épp az ő hülye karrierjét akarom megmenteni! Egy kicsit kedvesebb is lehetne! Uhh olyan jó barátnőt fogok játszani, hogy rögtön átértékeli a helyzetet.
Lassan megérkeztünk a helyszínre, ami egy nagyon szép parton volt. Minden tele volt orgonákkal és fehér liliomokkal. Az emberek már lézengtek össze vissza és a parkoló fiúk vitték el az autókat.
Mikor megérkeztünk a miénket is elvitték és Harry már indult volna be nagy léptekkel a szertartás helyszínére, de én gyorsabb voltam és mellé szökkentem és összekulcsoltam a kezünket. Nagyon meglepődött arcot vágott, szerintem azt hitte hogy én is flegma leszek mint ő. De tévedett.
Nem vártam meg míg valamit mond, inkább elkezdtem húzni magam után. Bent megkerestük a névtáblánkat és helyet foglaltunk.
A szertartás eszméletlen szép volt, és teljesen odáig voltam a tudattól, hogy Colton Haynes esküvőjén vagyok. Élőben pont úgy néz ki mint a filmvásznon.
Míg el nem csattant a házastársi csók, addig végig Harry-be karolva ültem, amitől ő végig feszengett, de nem nagyon zavart ez volt a feladatunk.
A szertartás után kezdődhetett a lagzi. Harry-vel kézen fogva oda mentünk az étkező, ivó és táncoló emberek közé. Nem akartunk rögtön az ifjú párhoz menni, mert most amúgy is mindenki ott tolong, hogy gratuláljon nekik.
Fogtam egy pohár pezsgőt és Harry kezébe nyomtam, majd én is vettem egy pohárral. Ez nem volt túl jó ötlet, mert nem nagyon bírom az alkoholt, de ezt a helyzetet csak így lehet túl élni, szóval gyorsan lehúztam.
-Uhh, ne olyan gyorsan.-vette ki Harry a kezemből az üres poharat.- Nem bírod az alkoholt.-mondta, majd a sajátját érintetlenül vissza rakta.
-Most már gratulálhatnánk.-mondtam terelve a témát, mert eléggé szégyelltem magam.
-Oké, menjünk.-karolt belém.
Szerencsénkre, pont felénk tartott az ifjú pár. Így rögtön oda tudtunk menni.
-Gratulálok nektek.-mondta Harry köszönés nélkül és talán ma láttam rajta őszinte mosolyt először.
-Jaj, nagyon szépen köszönjük. Igazán szerencsésnek érzem magam.-nézett Colton a feleségére Ann-re.
Annyira aranyosak, és eszméletlenül összeillenek. Remélem egyszer rám is így fog nézni valaki.
-Harry be sem mutatod a partnered?-kérdezte Ann nevetve
-Ne haragudjatok. Ő itt Vanessa....a barátnőm.-karolta át a derekamat és puszilt a hajamba.
-Sziasztok, gratulálok nektek. - öleltem meg őket és egy pillanatra elgondolkoztam, hogy sosem gondoltam volna, hogy Colton Haynes-t fogom ölelgetni az esküvőjén.
-Örülök, hogy megismerlek. Ideje volt már Harry-nek lehorgonyoznia és biztos különleges lány vagy, ha sikerült lekötnöd ennek a szoknyapecérnek a figyelmét.
-Hát igen az.-mondta Harry mosolyogva és tényleg elhittem, hogy ez nem csak színjáték.
-Bocsássatok meg, de nekünk mennünk kell, mert kezdődik a tánc.-mondta az ifjú pár mosolyogva.
És már el is illantak, mert kezdődött az első táncuk. olyan szépek voltak.
-Úristen, most öleltem meg a legdögösebb vérfarkast.-mondtam ujjongva.
Harry csak hangosan felnevetett.
-Na, ne nevess ez komoly. Annyira bele voltam esve mikor kisebb voltam.-mondtam elpirulva.
-Hát sajnos csak egy rocksztár jutott neked.-mondta mosolyogva.
-Ki az a nagy rocksztár? Csak nem te?-mondtam "gúnyosan".
-Ez most beletiport a szupersztár lelkembe.-mondta és én már hangosan nevettem.
Így sétáltunk a parton, majd egyszer csak éreztem, hogy Harry megfeszül mellettem. Azonnal oda kaptam a fejem, amerre néz.
Nem mást nézett, mint a felénk igyekező exét...Kendall Jenner-t. Szuper. Kicsit sem bírtam ezt a csajt.  jó igazából sosem találkoztam vele személyesen, de Louis rengeteget mesélt róla és nem volt túl szimpi, ráadásul kicsit sem illik Harry-hez.
Ezek szerint jók az ösztöneim, mert Harry sem repesett az örömtől, hogy itt van.
-Harry!-üvöltött már messziről nyávogós hangon és irreálisan hosszú lábával felénk igyekezett.
Gyorsan közelebb bújtam Harry-hez, nem tudom hogy a szerep miatt vagy mert megakartam mutatni, hogy az enyém.
-Kendall.-mondta Harry kimérten.
-Jaj, szia. nem is tudtam, hogy itt leszel. Úgy örülök. -lelkendezett a csaj, és feltűnően nem vett rólam tudomást.
Harry eléggé meg volt lőve gondolom kínos volt neki, hogy itt az exe és még szerepet is kell játszania. Nem baj, én nem voltam megijedve, pedig nehezen kezelem a kínos helyzeteket.
-Szia Vanessa vagyok, Harry BARÁTNŐJE!- köszöntem neki kedvesen, de azért kiemeltem a barátnő szót.
-Szia Kendall vagyok, biztos sokat hallottál már rólam.-mosolygott, de látszott rajta, hogy erőltetett.
-Nem még nem.-mondtam egyszerűen.
-Lehet nem volt még ideje beszélni rólam, mert mindig el van foglalva, köztünk is ez volt a probléma.-mondta.
-Nem hiszem, rám mindig van ideje. Ugye édes?-fordultam felé, majd nyomtam a szájára egy puszit.
Na ezt nem kellett volna. Elektromosság csapott végig a testemen és szerintem kisütötte az agyamat, mert nem tudtam megszólalni.
Mázlimra ettől meg Harry-nek jött meg a hangja.
-Hát, igen. Van akire érdemes időt szakítani.-mosolygott rám, de én még mindig ott álltam megsemmisülve.- Bocsánat, de most mennénk táncolni.-búcsúzott el s húzott maga után.
Nem szólaltunk meg egészen a tánctérig, de mielőtt oda mentünk volna Harry is betámadta a pezsgős asztalt és lehúzott egy pohárral.
Ez után a tánctérre vezetett és elkezdtünk táncolni. Egy ideig csendben táncoltunk, majd ő törte meg a csendet.
-Köszönöm, az előbbit, hogy segítettél a Kendall dologban.
-Nincs mit, szívesen tettem.-mondtam el az igazat. Hazudhattam volna, hogy ez volt a feladatom, de felesleges lett volna.
-Sajnálom, hogy flegma voltam reggel.-kért bocsánatot.
-Én meg sajnálom az estét.-mondtam, de igazából nem így volt.
-Én nem.-mondta, amin nagyon meglepődtem.
-Igazából én sem....

17. fejezet

Este nyugodtan kipakoltam, majd Harry-vel filmezés közben megettük a pizzát és elmentünk lefeküdni nem volt nagy durranás az este. Igazából szinte nem is beszélgettünk, csak élveztk egymás társaságát.
Viszont éjszaka alig aludtam valamit csak forgolódtam az ágyban, ezért ilyen hajnali 4-5 fele elhatároztam, hogy sétálok egyet a parton. Gyorsan felöltöztem, majd kisurrantam a hátsó ajtón és elindultam a strand fele.
Annyira kattog az agyam, hogy hangosabb mint a zene amit hallgatok, szóval inkább ki is kapcsoltam. Hogyan kerültem ebbe a helyzetbe? És mért nem vagyok szomorú e miatt? Persze nyilván hiányzott Harry jelenléte az életemből és most hogy megint velem van teljesnek érzem magam, viszont valami nyomaszt belülről, mintha valami kevés lenne és többre vágynék. De mi az? Hisz mindenem megvan. Lehet Hunter az oka. Most tuti rossz embernek fogtok gondolni, de még csak meg se fordult a fejembe, hogy felhívjam és tisztázzam a helyzetet. Talán fel kellene keresnem és úgy nyugodtabb lehetnék. Ha már emberi idő van és nem éjszaka felhívom.
Ahogy itt ülök a parton kezdek rájönni, hogy nagyon vágytam erre a kis magányra. Először is teljesen csend van körülöttem és kellemesen hűvösen fúj a szél. Másodszor fantasztikus ahogy a lábam bele mélyed a langyos homokba és a víz simogatja a lábamat. És  végül a napfelkelte csodálatos, úgy érzem mintha csak nekem kelne fel, hogy én megnézhessem, hisz teljesen egyedül vagyok és más nem kel fel, hogy megnézhesse.
Nem tudom meddig ülhettem a parton és hogy mennyi idő lehet, de az emberek már elkezdtek szállingózni a partra. Itt az ideje vissza sétálni a házhoz. A nagy gondolkodásba észre se vettem, hogy ilyen messze sétáltam a háztól, de szerencsére csak egyenesen kell menni és nem tudok eltévedni.
Már vagy fél órája sétáltam, mikor megláttam a házat, aminek a teraszán Harry sétálgatott fel-alá. Majd mikor meglátott sebebesen elindult felém.
-Mégis hol a francban voltál?- rivallt rám.
-Csak sétáltam.- mondtam védekezően, nem tudom miért akadt ki ennyire.
-Van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtam érted?-üvöltött tovább.
- De csak a parton voltam.-mondtam.
-Igen, de ezt én nem tudtam. Reggel bementem, hogy megkérdezzem akarsz-e velem boltba jönni, de üres volt az ágyad és sehol se találtalak a házban. Majd hívtalak, de ki voltál kapcsolva. Azt hittem bajod esett vagy csak itt hagytál...-mondta elcsukló hangon.
Csak most értettem meg, hogy azt hitte, hogy leléptem és cserben hagyom. Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam. Hagyhattam volna neki valami üzenetet vagy valamit.
-Nagyon sajnálom, hogy megijesztettelek. Legközelebb hagyok valami üzenetet ha sétálni megyek.-mondtam, majd megöleltem szorosan.
Nem tudom, hogy nekem vagy neki volt nagyobb szüksége erre az ölelésre.
-Ne haragudj, hogy ordibáltam veled, csak aggódtam.-mondta majd bele puszilt a hajamba. Erre még jobban hozzá bújtam...volna, ha Harry nem tart magától távolabb.
-Öhh ideje boltba menni.- mondta fura arccal.
-Igen szerintem is, gyorsan felöltözök és mehetünk.-mondtam majd ott hagytam.
Mi a halál volt ez az előbb? Miért tolt el? Biztos kínos volt neki ez a közelség. És ha jobban belegondolok azt se tudom, hogy az mi volt. Mióta vagyunk ilyen jóban? Szerintem ez után kicsit tartom a távolságot, hogy ne legyen ilyen kínos a szituáció.
Gyorsan felvettem egy sortot, megy egy haspólót, hisz jó meleg lesz ma, de azért magamra kaptam egy farmer dzsekit is, mert most még hűvös van egy kicsit.
Indulásra készen lementem, ahol Harry már engem várt.
-Indulhatunk?-kérdezte feszült hangon.
-Persze.-erőltettem magamra egy mosolyt, hogy ne legyen olyan kínos az egész helyzet, hisz még jó sokáig összezárva leszünk.
Úgy látom be vette a mosolyom, mert megkönnyebbült és indulhattunk a boltba végre. Úgy érzem ez lesz életem leghosszabb vásárlása.
Az üzlet nem volt messze mi mégis kocsival mentünk, gondolom a sok cucc miatt, hisz a ház üres és elég sok dolgot kell venni.
-Tessék írtam egy listát, arról ami szerintem  kell-nyomott a kezembe egy cetlit Harry.
Elkerekedett a szemem.
-Ezen csak, gyors kaja és édesség van, meg pia.-háborodtam fel.
-Már nem szoktam főzni.-vonta meg a vállát.
Régen Harry imádott főzni és nagyon jól ment neki, sőt sütni is tudott. Ezért is dolgozott pékségben.
-Hát pedig ezeket nem fogjuk megvenni, mert nem eszünk ennyi szemetet.-téptem szét a cetlit és elvettem tőle a bevásárló kocsit. - Majd én főzök.
Átvettem az irányítást az egész bevásárlás felett, Harry csak cipekedett és néha elküldtem valamiért. Rengeteg mindent vettem, körülbelül egy hónapig tudunk ezekből főzni. Sok idő volt míg a mosószereknél és takarítós cuccoknál voltunk, mert Harry nem tudta megérteni, hogy ez mire kell. Pedig az én cuccaimat nem fogja más mosni és takarítani.
A bevásárlás végére két kocsink volt tele cuccal. Erre ment el az egész délelőtt és ezek kipakolására otthon. Ki akartam küldeni Harry-t a konyhából, hogy had pakoljak ki én, de félt hogy valami bajom lesz, mert szerinte a baleset miatt még most is pihennem kellene. Szóval ott járkált mellettem idegesen, amitől én is feszült lettem.
-Harry most már menj ki.Kipakoltam, most már csak főzök, viszont nagyon idegesít hogy itt sétálgatsz feszülten.-akadtam ki.
-Oké, addig elmegyek a hétvégi ruhádért.-mondta.
-Milyen ruhámért?-kérdeztem.
-Az esküvőre csinált neked Lou ruhát, amibe le kell majd fotóznunk.-válaszolta unottan.
-Jaj, de kedves, de igazán nem kellett volna.-mondtam mosolyogva. Ez azért nagyon kedves tőle, bár úgy érzem ez inkább Harry érdeke, szóval ez inkább neki szólt.
Harry csak megköszörülte a torkát, majd lelépett.
Mi romolhatott el ennyire? Már nem is fogunk normálisan beszélgetni? Hát, ha ő így akkor én is.
Egy óra múlva kész volt a kaja, de Harry még sehol. Én megkajáltam, majd kiültem olvasni a teraszra.
Szerintem bealudtam, mert egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a karjába vesz. A szememet lassan, kinyitottam és Harry arca volt az enyémtől centikre.
-Szia, nagyon finom volt a vacsora.-mondta, majd vitt tovább az emelet felé.
-Vártalak.-mondtam halkan.
-Tudom, ne haragudj csak kiszellőztettem a fejem.-mondta, majd lerakott az ágyamra de még mindig tartott és közel volt hozzám.
A szívem, majdnem kitört a helyéről, nem tudtam hová tenni ezt a helyzetet.
-És mire jutottál?-kérdeztem, miközben nagyot nyeltem.
-Marha voltam.-mondta.-Nem szabadott volna flegmának lennem veled. Te épp a karieremet igyekszel megmenteni.-mondta.
-Akkor miért voltál az velem?-kérdeztem kíváncsian, mert tényleg nem tudtam sehova tenni a viselkedését.
-Nem tudom én sem, csak fura érzésem volt melletted és el akartam menekülni.-mondta és már ő s suttogott.
-Én is furán érzem magam melletted.-vallottam be.
Láttam a meglepődést az arcán, majd láttam, hogy egyre jobban közeleg az arca az enyémhez. Meg akar csókolni? Anyám, de meg akarom csókolni én is. Miket beszélek itt? Azzal mindent elrontanánk és a mostani furcsa helyzet még furcsább lenne. Egyáltalán hogy jut ilyen hülyeség az eszembe.
Mielőtt a szánk összeért volna megpusziltam az arcát.
-Talán azért, mert kezdek újra barátként gondolni rád.-hazudtam neki mosolyogva.
Olyan képet vágott mint, akit épp most vágtak volna gyomorszájon. De én is pont úgy éreztem magam.
-Igen, lehet velem is ez van.-mondta, majd elengedett és elhúzódott. - Hagylak aludni.-mondta, majd elindult kifele.
Felültem, majd utánaszóltam.
-Harry...-nyitottam a számat, de igazából nem tudtam mit mondani, de esélyem sem lett volna, mert Harry megint bezárkózott előttem.
-Jó éjt Nessa.-csukta rám az ajtót.
Mi volt ez az előbb? Miért akart megcsókolni? És én miért akartam megcsókolni őt? Nem vagyok normális és ő sem az. Most mit kellene csinálnom? Legszívesebben elmennék innen messzire, de annyira bennem van az az érzés, hogy mellette akarok lenni. Szükségem van a közelségére, talán jobban mint valaha és fogalmam sincs, hogy miért.
Hirtelen felindulásból felkeltem az ágyból, majd felvettem a pizsim és elindultam ki, de egyenesen át Harry-hez. Az ajtaja zárva volt, kopogtam, de semmi reakció. Visszamentem a szobába, majd kimentem az erkélyre, hogy az ottani ajtónál próbálkozzak. Mázlim volt mert nyitva volt, halkan benyitottam, majd besétáltam. A szemem nehezen szokott hozzá a sötéthez, de egy kis idő múlva sikerült kivennem Harry alakját. Az ágyon feküdt nekem háttal.
Nem érdekelt az, hogy előbb tudomást sem vett rólam, én határozottan, mentem előre egészen az ágyáig.
-Harry..-szóltam neki suttogva.
De úgy vettem észre, hogy eléggé el volt merülve a gondolataiba és összerezzent érkezésemre.
-Nessa? Mit keresel itt?-kérdezte meglepetten.-Menj vissza aludni.-váltott át flegma hangsúlyba.
-Nem.-mondtam határozottan, majd bemásztam az ágyba.- Ne kérdezd miért vagyok itt én sem tudom, viszont azt igen, hogy szükségem van a közelségedre.-mondtam lehajtott fejjel.
Már vártam a következő visszautasítást, de e helyett Harry odébb csúszott és felemelte a takarót.
Rögtön bemásztam mellé, de az ő elképzelése, mi szerint majd így fekszünk, a helyett szorosan hozzá simultam és átkaroltam. Ekkor konstatáltam, hogy csak egy alsógatya van rajta, de nem érdekelt.
Éreztem, hogy Harry teste megfeszül az érintésem alatt, de miután rájött, hogy nem megyek el lassan ellazult és egyenletesen vette a levegőt.
-Köszönöm, hogy itt lehetek.-mondtam kis idő múlva.
Éreztem, hogy a szemeim elnehezülnek és lassan magával ragad az álom, de még hallottam Harry suttogó hangját.
-Nekem is szükségem van rád....